06.10 - Ghrarghrughraaaaa - mi az anyámért  szól az ébresztő szombat reggel ilyen korán? Ó bassza meg, Zászlónk kupa, megint meg kell nyerni.

07.08 - találkozás Guguval a McDonalds-nál a Blahán, tekerés ki Rákosdurvára.

07.37 - megérkezés, becsekkolás, ronda karszalag, szép lassan befut mindenki, bemelegítés, na arra nincs idő

08.06 - elkezdődik a kupa, első ellenfelünk valami CSO vagy OSC vagy SCO vagy ennek a három betűnek valamelyik kombinációja, mindenesetre náluk játszik Claudio, ez minket totál összezavar, ráadásul a pálya borítása sem nekünk kedvez, plusz látszik, hogy ezek a hárombetűsök nagyon katolikusok, minden hajnalban a nappal kelnek, nálunk meg a Boti például le se feküdt, na ez kicsit meglátszik, így 0-3 a vége. De a második félidőt ikszre hoztuk!!

08.40 - sportos mozgású és jól szituált menedzserünk kideríti, hogy a szervezők irántunk érzett empátiájának köszönhetően csoportunkban négy csapat van, ahonnan csak az utolsó esik ki....... Felszabaduló sóhajok közepette nagyon megnyugszunk, hogy akkor minden fasza.

09.00 - jön a második meccs, valami vizi banda, kardhalak vagy polipok, ja nem delfinek, mehehe (ez de szar.....). Mindenesetre kölyök delfinek, mert vagy 20 kilóval könnyebbek átlagban, meg 10 évvel.

09.30 - annyira megnyugodtunk, hogy ez rányomta a bélyegét a mérkőzésre, és kikaptunk 1-0-ra. Kapuralövésünk asszem nem volt.

09.32-10.08 - azon morfondírozunk, hogy mér nem megy a góllövés. Megoldást nem találunk, de abban egyetértünk, hogy ha egy gólt sikerülne begyötörni, akkor átszakadna a gát, és jönne a gólözön.

10.10 - megérkeznek Szent Ferenc Varjai, egyenesen a másik pályáról, ahol már szoptak egyet közvetlenül előttünk. Nem túl sportos mozgásúak.

10.11 - ennek ellenére ők szerzik meg a vezetést, ami elég gáz. Aztán pár perccel később egy gyönyörű Molnár-Sipos-Gudlin kontra végén utóbbi roppant okosan helyez a kilépő kapus mellett a kapu bal oldalába. Ezzel annyira átszakad a gát, hogy még minket is meglep, Sipos labdát szerez a gól utáni középkezdésnél, kapura tör, Gyulavics elviszi az embert, Sipos lő, bámmm a hosszúban a labda, szedd kiiiiii!! Kb. 18 másodperc alatt fordítottuk meg a meccset. Parádé. Pláne a második félidő, Gyulavics menetrendszerinti bombája, Visontai dérült-égből-villámcsapás fejese. Esélyük sem volt szegény varjaknak, K.O.!

10.40 - kiderül, hogy egykor lesz a következő meccs, a nyolcaddöntő, ami szinte már csak jutalomjáték. Irány a büfé!

10.42 - 12.40 - regenerálódás, feltöltődés és a csapategység növelése a büfében s környékén. Kávé, szendvics, üdítő fogyasztása, illetve néhány sör mutatóban.

12.42 - elkezdünk melegíteni. Egyszercsak vérszemet kapunk, mert észrevesszük, hogy az ellenfél Bayern-mezben. (amúgy valami Tápió FC a nevük asszem)

13.00 - a vérszemmel nem megyünk sokra, mert szarok vagyunk. Mondjuk nem annyira, mint a reggeli két meccsen, akadnak azért helyzetecskéink, lövésecskék, luftocskák a kapu közelében, ilyenek. De ők meg rúgnak két gólt, a focit pedig még mindig gólra játszák. Így tulajdonképpen simán kiesünk.

13.25-16.00 - egy gyors (és forró) zuhany után irány a büfé. Ivás. Gudlinnak születésnapja is van, úgyhogy ő fizet, több kört is. Jól érezzük magunkat, szidjuk azoknak az anyját, akik nem jöttek el, vagy korán leléptek. Közben lánycsapatok masíroznak el mellettünk, éremmel a nyakukban. Felmerül, hogy esetleg vegyük el tőlük. De aztán nem tesszük, ahhoz fel kéne állni, így inkább fizet a Gudlin még egy kört. Közben észrevesszük a távolban, hogy két volt ellenfelünk, a Hárombetűs meg a Tápió elődöntőt játszanak egymás ellen. Tehát valamelyikük később a döntőt játszhatott. Meg is állapítottuk ezután, hogy a sorsolásnál Fortuna bizony megint nem a mi kezünket fogta, így nehéz ágra kerültünk, s tulajdonképpen egy biztos ezüstéremtől fosztott meg bennünket az a ribanc.

Na de nem baj, majd jövőre, 2010 a győztesek évek lesz!

(ja és Ghyczy, Pityi, Visontai, Gyulavics, Gudlin, Boti, Misi, vendégjátékosMazgon, Sipos, ez volt a wannabe-verhetetlen csapat)

Igazán nem sokon múlt, hogy ne csak megszorongassuk a listavezető Pengék tökeit, hanem ki is tépjük tőből. Érthetetlen, de ezekkel valahogy mindig kurvajó meccset játszunk, még akkor is, ha simán kiszopunk, mint pl. idén tavasszal. Valamiért nagyon fekszik nekünk a játékstílusuk, s pörgős, helyzetitt-helyzetott meccseket játszunk velük, a spori is megmondta a meccs végén, hogy jó kis meccs volt. Az elején meg azt, hogy iksz lesz, úgyhogy hihetünk neki.

Merthogy iksz lett, pedig kétszer is vezettünk, a szezonban először (meg másodszor). Karesz lőtt egy kurvanagy gólt, a gyilkos ballal a hosszúba, aztán a Hetes egy még kurvábbnagyobbat szabadrúgásból, bámmmm bebaszta. Közben egyszer fölöslegesen jött ki az amúgy végig parádésan védő kapusunk, meg egyszer beleért egy berúgásba, így 2-2 lett. Ezen kívül még jó pár helyzet mindkét oldalon, lövések, védések, hajtás 40 percig, gyilkos tempó, a spori csak kapkodta a fejét. Néha túl gyorsan, így jó pár faszságot befújt, főleg idősebb Berkánk némely szerelésére, amelyek egyértelműen vegytiszták voltak, nanáhogy. 

A két gólszerző régi szép szokás szerint kicsit anyázta egymást, de most már volt annyi eszük, hogy nem a pálya közepén megállva tették ezt (fejlődőképesek!!), hanem mellettem a cserepadon, így nem is szóltam rájuk, tolhatták nyugodtan.

Az utóbbi két meccsen határozott fejlődést figyelhettünk meg magunkon, aminek örülünk, pláne annak fényében, hogy hátravannak még a kötelező (aka "hatpontos") meccsek. A számok is mellettünk érvelnek, hiszen tavasszal az első négy fordulóban egy pontra futotta - ősszel pedig sikerült ezt megdupláznunk, 4 meccs, 2 pont!!....

Reszkess Mocskos Csalók!

... az jön. Mondtam magamnak. Meg aztán mondtam azt is, hogy megint az az FC Plánum. Akiknek valami környezetet védő cég van a világoskék pólóján.  Akiket nem bírunk megverni. Nem baz'meg akkor sem, ha csak négyen vannak összesen. Na jó akkor igen, de éppen csakhogy.

Mitagadás, a Plánum amolyan igazi mumus csapat. Akitől félni kell.

A csapat bajnoki rajtja döcögősre sikeredett. Csak amolyan régi recept, szárnyalva, bravúros játékkal fejezzük be a nyári (téli) idényt, aztán mindent elfelejtve kezdjük újra. 2-12 gólarány két meccsen. Nem valami vigasztaló. Ráadásul a csapat összeállítása is sok szempontból változott, nem mondanám, hogy hátrányára, de az új sztároknak össze kell szokni. (Például Gudlin Bandi előbb utóbb csak beáll, ha már átöltözött. Most már legalább érintette stopliját a ződ műgyep, ezzel egyenlőre megelégedett.) 

Hát a Braunschweig-Plánum történelem egyenlőre a mi szempontunkból 5 meccsen 1 győzelem és 4 vereség. A gólarány most nincs meg de nagyon kevés, nagyon sok, lényeg a lényeg, hogy nem mi voltunk hát a favoritok. 

A meccs ennek megfelelően kezdődött, a védelem tengelye (Ladányi-Mezei-Ghyczy) ugyan kezdett a régire hasonlítani, a helyezkedés és emberfogás a többiek esetében némileg nehezen ment. Néha bizony össze-vissza szaladgáltunk, kaptunk is két dugót. Na nem egymás után közvetlenül, de egy félidőn belül.

0-2-nél valahogy lenyugodott az ellen, meg mi is focizgattunk, bár elöl kissé elképzeléstelenül. Aztán meg a semmiből, Botond akkorát vágott, hogy felakadt a szemem. Szerintem le akarta adni, aztán nem volt kinek (már megint bújtok a labda elől!), így inkább visszafordult, és fordulatból ellőtte. Az meg a hosszúban félmagasan landolt. Pont a félidő előtt. Ez pszichikailag sokat tud segíteni.

Nem tudom, hogy a Plánum ettől a góltól megzavarodott-e, igazából talán mi egy kicsit jobban játszottunk, ők meg ugyanúgy, mégis egy "fantasztikus labdaszerzés után" -Visi látod beleírtam- három a talán kettő ellen szituáció alapkult ki. Szép súlypontáthelyezéssel (Visitől középre Botondnak onnan balra Istunak) lemattoltuk a plánikus védelmet és Istu rendkívüli magabiztossággal vágta a rövid alsóba a bőrt.

Ettől a Plánum meglehetősen ideges lett, volt is nagy hajtás, meg anyázás, meg eszméletlen sok szabadrúgás, ajtó ablak helyzet kapus által kibravúrozva, szóval igazi izgalmas végjáték következett, azonban fölényét a Plánum nem tudta gólra váltani. Közben remekül kontráztunk, akár nyerhettünk is volna. "Szép volt Bálint ... nem baj." De nem akarom ifjú tehetségünk nyakába varrni az ikszet, mert egy ajtó-ablakot valaki más is kihagyott. Hogy ki volt az, arra már nem emélkszem csak a "bassza meg"-re, amit ekkoron kiáltottam. Bálintra is azért emlékszem, mert olyan bálnitosan elesett a saját indításában.

Az iksz szerintem megérdemelt volt, csúsztunk, másztunk érte és pici szerencsénk is volt -mint ahogy nekik is-. Elismerés mindenkinek, mert mindenki hajtott amennyire lába bírta.  

Reszkess Pengék! 

Az a baj, hogy a mérkőzés 40 percig tart. Mert 20 perc az első félidő, és 20 a második. Az összesen 40. 

Tegnap azonban nem voltunk képesek ezt az egyszerű matematikai műveletet végrehajtani, és valahogy mindannyian azt hittük, hogy csak 35 percig tart a meccs. Az erőnket is úgy osztottuk be, taktikánkat is ehhez időzítettük, a cserék ritmusa is ezt tükrözte. 35 percig faszán álltuk a sarat. Nem mondom, hogy jobbak voltunk, de majdnem. Lövéseink, helyzeteink, góljaink voltak. Persze ehhez kellett az is, hogy az ellenfélnél legyen két ember, aki a saját térfelére igen ritkán tette be a lábát, így többször is létszámfölénybe tudtunk kerülni, három a kettő-, négy a három ellen. Ami pozitív, hogy ezen létszámfölények többségét lövéssel - mi több,  kétszer góllal!! - fejeztük be, és eladott labda egy sem volt olyan, amiből kontrázni tudtak volna.

Szóval 35 percig teljesen pariban voltunk, még akár nyerhettünk is volna.

Aztán az utolsó 5 percre egyszerre köptük ki a tüdőnket, begörcsölt az összes lábunk, elszállt az a kevés agyunk - s kaptunk öt perc alatt négyet (asszem történetünk egyik legintenzívebb öt perce volt ez). A vége így 2-6, ami leírva kurva szar, mert a pályán tényleg nem volt négy gól a két csapat között. A pozitív gólarányunkat mindenesetre baszhatjuk (most -15...), így maradt elvárásnak a 30 pont, és a felsőház..... 

Jövő héten a listavezető Pengék az örök mumus Plánum ellen kéne megkezdeni 9meccses győzelmi szériánkat........

Nem volt meg a szív, nem volt meg az ész, nem volt meg a láb, nem volt meg a tüdő.

Minden mással rendben voltunk.

Kicsit csodálkoztunk is, hogy kerülhettünk megint a fasz rossz végére.

(de legalább visszatért egy sérültünk, aminek azért örülünk) 

Egy felemásra sikeredett tavaszi szezon, egy tartalmasan megterhelő nyári alapozás, és egy okos videózással eltöltött este után elérkeztünk az őszi szezonhoz. Történt sok változás csapatunk háza táján, vannak távozóink s érkezőink egyaránt, egy azonban állandó: a szakvezetés szigorú elvárása, amelynek sokszor bizony igen nehéz megfelelni.
Először azonban lássuk a tényeket.

Veszteségek:
 

• KisKarcsi Bristolba szerződött egy fél évre - elsősorban a több pénz motiválta a kis rohadékot. Hiányozni elsősorban nem is az 5 gólja, vagy az 5 gólpassza, esetleg a sebessége, a cselei, a passzai miatt fog, nem, nem, ezeket bárki át fogja tudni vállalni; hanem sokkal inkább azért, mert így Ladányiból most már csak egy marad a pályán, és ha az az egy maradék véletlenül gólt lő, és bekiabáljuk a bírónak a gólszerzőt, akkor nem kell hozzátenni, hogy melyik. Az átigazolási összeget sajnos nem hozhatjuk nyilvánosságra.
• a Kapus, Aki Fél a Labdától okosan eltörte a kezét pár hete, így garantáltan nem lesz egy darabig, sőt jó eséllyel az egész őszt kihagyja...... Új kapus szerződtetésére nincsenek meg az anyagi feltételek, így kénytelenek leszünk ezt is házon belül megoldani. Szerencsére tele van a csapat kallódó kapustehetségekkel, s mindegyikük úgy érezte, most jött el az idő a bizonyításra. Az előzetes próbajátékok után a szakvezetés Visontai II kapuban szerepeltetése mellett döntött. Az már most látszik, hogy a clean sheetekkel nem lesz gond, az igazi probléma azonban az, hogy fürgeléptű wannabe-kapusunk milyen mértékben lesz képes a bocsbazdmeg-taktika elemeit a kapuban állva megvalósítani. 
• Visontai sporttársunkat szintén utolérte a XXI. század futballját megmérgező multimilliomosok csábító keze, így több pénzért és egy asszonyért ő is külhonba szerződik, s ráadásul bizonytalan időre. Mentségére csak az szólhat, hogy apacsapatunkhoz, az Eintrachthoz szerződik, illetve hogy mindezt csak októberben teszi, így az őszi szezon első felében még szolgálatunkra állhat.
  Pótlását szintén házon belül tervezzük megoldani, bár tudjuk, ez szinte lehetetlen. 
• Aztán itt vannak még a régóta szívók: Balázs a bokájával, Kovács a térdével, Gudlin a mikormijével. Őket már nagyon várjuk vissza, addig is gondoskodunk pótlásukról házon belül.
  
  Örömök:
   

• Hosszú éveken át tartó sérüléséből visszatér csapatunk mindenkori legnagyobb 7-ese, a Gyulavics!! Először persze csak csereként, pár perceket kapva, mert vigyáznunk kell rá, több hetesünk nincs. Kicsit mondjuk megpocakosodott, de ezt az első pár hétben le fogja izzadni, akkora iramot diktálunk neki! Ismét lesz tehát kivel veszekednie Karesznak a pályán, ismét lesznek picsába elrúgott labdák stb. stb. Na meg persze bombagólok, kiugratások, érkezések! Üröm az örömben, hogy szurkolóink száma így eggyel csökken.

• Állítólag a Cserepes hazatért talján vendégjátékából, és tettrekészebb mint valaha!! Számára egyértelműen az önbizalomszerzés lesz a cél, mert alapvetően az van neki a legkevesebb. Ezügyben a csapatvezetés már mozgósította a csapatpszichológust. A beilleszkedéssel alapvetően nem lesz gondja, bár ez némileg attól is függ, hogy most éppen dohányzik-e. Ha nem, októberre már fog, ezt vállaljuk.
• Lesz egy kapusunk, aki nem fél a labdától - most végre megtapasztalhatjuk mindannyian, hogy milyen is az.
• Ebből kifolyólag állítólag lesz egy állandó fotósunk és szurkolónk a töröttkezű kapus személyében. Ez most azért is lesz különösen érdekes, mert a pálya széléről figyelheti azt, amit általában a kapuból szokott anyázni - felfoghatjuk mindezt egy kísérletnek is.

Akik tehát csúcsformában ott lesznek a mérkőzések többségén: Visontai I-II, Berka I-II, Gyulavics, Ladányi, Mezey, Molnár, Sipos.
Ütős csapat ez így is, na.
Ilyenkor látszik igazán a szakvezetés hosszú éveken átívelő tudatos csapatépítő munkája: kulcsemberek igazolnak el vagy dőlnek ki, de a keret mégsem gyengül...... Ennek természetesen megvannak a negatívumai is: az igen magas elvárások. Lássuk ezt konkrétabban a számok fényében.

Tavasszal 4 győzelemre és 2 döntetlenre voltunk képesek, 5 vereség mellett. Ez arra volt elég, hogy a szoros alsóház tetején, a 8. helyen töltöttük a nyarat 14 ponttal - a pont is kevés, s a helyezés se valami dícséretes. A minden évben állandó alapelvárás természetesen idén is a minimum 30 pont, ami képességeinket és tehetségünket ismerve elvileg könnyen teljesíthető - csak két ponttal kell többet elérnünk, mint tavasszal.
Aztán ott van még a felsőházba való bejutás, vagyis a hatodik hely, amit tavaly játszi könnyedséggel abszolváltunk. Idén ez már nehezebb dió lesz, mert kissé leszakadtunk: a hatodik és a hetedik helyezett rögtön 4 pontot ver ránk. Ellenben ha őket sikerülne utolérni, akkor már a feljebb jutás sem lehetetlen, hiszen a harmadik helyezett csak 2 ponttal van a hatodik előtt......
A gólarányunk siralmas, 21-26, rosszabb, mint bármely eddigi szezonunkban féltávnál. Kevés a rúgott is, sok a kapott is. A szakvezetés hosszasan elbeszélgetett a védelem és a csatársor tagjaival egyaránt, akik prémiumaik terhére garantálták is, hogy november közepére pozitívba billentik gólarányunkat.

Tehát jól láthatóan 3 fő elvárással szembesül a BFC:

• min. 30 pont
• a szezon végére felsőház (min. 6. hely)
• pozitív gólarány

Hosszas tárgyalások után azonban a szakosztályvezető és a menedzser meggyőzték a klubelnököt, hogy némileg finomítson szigorú elvárásain, s így a három pontból elég ha egyet KETTŐT teljesítünk. Na de azt a kettőt nagyon.

Nem lesz egyszerű, de a csapatpszichológus úgy érzi, megvan bennünk a kellő hit, összpontosítás, és erő.
Bizonyítási vágyunk ideális szenvedő alanya lehet már jövő hétfőn a ViperRoom - jelenlegi ellenfeleink közül ők az egyetlenek (az új csapatokat nem számítva), akiket még sosem győztünk le, pedig már ötször is játszottunk velük..... Mikor, ha nem most? - kérdezik szurkolóink.
Hát augusztus 24-én, 18.30-tól az A-pályán! - feleli a csapat!!

CSAK MI!!!!
 

(elemzés később)

2009. IV. 6. Braunschweig FC - Plánum 97 FC 1-4

Kegyetlen szarok voltunk a legjobbját nélkülözö kegyetlen szar ellenféllel szemben, ötlettelenül, bután, ész nélkül játszottunk, mint 5+1 menstruáló nő, fúú én akkor totál depressziós voltam a meccs után, pont mint egy klimaxos nő. 

A Plánum az egyetlen a mögöttünk végzett csapatok közül, akiket nem sikerült megverni....... (velük amúgyis mindig problémáink vannak, 5 találkozásunkból 4 vereség, az egy győzelmünk ugye meg az volt, amikor 3+1-ben álltak ki........)

2009 VI. 8. Braunschweig FC - Vivamax United 3-1

Sipos gálameccse, parádéja, önfeledt lubickolása a labdakezelések, a cselek, a passzok, a gólok tengerében. Szerencsére videófelvétel is készült minderről, így mindannyian újra  gyönyörködhetünk majd benne, feltéve ha a Gellért elkészül vele a szezonnyitó augusztusi bankettre.

(jé, csak két ilyen meccs volt, állat, azt hittem sokkal több, hát fasza gyerekek vagyunk, na)