Meg az eredmények is.
Vannak új emberek, meg régiek is.
Lesznek is.
Majd ha még eszembe jut, vagy lesz kedvem, írok valamit.
Közben azért széttépünk mindenkit.
35 pont, emberek. Ízlelgessük......
Ennyi pontunk soha nem volt.
Ennyi gólt sose lőttünk.
Ennyire elöl sose álltunk.
Ennyi meccset sose nyertünk.
Ennyire sportszerűek sose voltunk.
Az új igazolások remekül beváltak, a szakvezetés tehetségeket felkutató megfigyelőrendszere jelesre vizsgázott.
Ősszel fantasztikus sorozatot produkált a csapat: 6 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, 20 pont. Az élboly dolgát rendre megnehezítettünk, az alsóházat következetesen kivégeztük (kivéve a Mocskos Csalókat, meg a Vákuumot). Hoztuk a kötelezőt, szállítottuk a bravúrokat. Odacsaptunk mindenhova. Az őszi 6 győzelmünkből 3 is egygólos volt, mert: kivédekeztük a szemüket is. Ha gyenge volt a védekezés (ritkán volt ilyen), hát fostuk a gólokat. Hiába tűzött a nap, fújt a szél, vagy szakadt az eső, az oroszlánok haraptak - igaz, néha fogsor nélkül.
A szakvezetés ítélete:
Jövőre ugyanitt, új elvárásokkal, de remélhetőleg ugyanezzel az ütőképes társasággal.
CSAK MI!!!!!!!!
0-1-ig nem is igen játszottunk, kivártunk inkább.
Aztán Istu labdát szerez, Bálint bebassza.
Majd Laci hatrónyolcró begurítja belsővel, amely belső az ő Dugarry-kinézetű, írói vénákkal felszerelt bátyja szerint másmilyen, mint a többi ember belsője.
A meccset le is rendeztük, a Pengék szokás szerint hisztiztek, az elejétől a végén túlig.
- Köszi a meccset.
- Mennyé a faszomba.
- Most mér nem fogsz velem kezet?
- Azéé hogy kiszopd a faszomat azééééé.
- Mi bajod van?
- Menjetek oda a 82-eshez, és kérjetek egyesével bocsánatot.
(Bibis lábukra innen is küldjük a puszikát.)
És a végére néhány szám:
- soha nem kezdtünk még szezont győzelemmel - az eddigi 9 szezonnyitónkból 7 vereség és kettő döntetlen jött össze
- a bajnokság vége előtt 10 fordulóval 18 pontunk van - tavaly a végén összesen 25-ig jutottunk.....
Az oroszlán ébredezik................
Három meccs, három vereség. Az M-különítmény: Monster, Mocskos, Mellékhatás - 0-7, 0-3, 2-4. 2-14-es gólarány. Nem indult valami bíztatóan az ősz, finoman szólva. Igaz, az első négy meccset tavasszal is elszoptuk (tegyük hozzá, első 4 ellenfelünk mindegyike benne van az első 5-ben...), de akkor szoros, küzdelmes meccseken, nem ilyen simán. Nem csoda hát, hogy kicsit meg is rendült az oroszlánok önbizalma, és már-már kihullott fogakat, tompuló karmokat képzeltek maguknak hőseink. Gyenge kapusteljesítmény, sok hibával tarkított védőmunka, vérszegény támadások - erről szólt az első három forduló. És raádásul semmi jel nem mutatott arra, hogy mindez megfordulhat, hiszen soron következő ellenfelünk a táblázat harmadik helyén álló, és a feljutásért teperő Konkrét FC volt.
Persze egy oroszlán akkor kezd el igazán ébredezni, amikor leírják, minden ellene szól, látszatra semmi esélye nincs......
Az előjelek sem voltak bíztatóak, hiszen az amúgyis gyengélkedő védelem két legstabilabb oszlopa is lemondta a részvételt. A csapatbuszban ment is a tanakodás, hogyan s miként helyettesíthetnénk az oszlopokat, miközben bömbölt a bemelegítő cd. Aztán amikor a korábbi hetekkel ellentétben jóval korábban, már félúton megszólalt a Smack my bitch up, tudtuk, ez az este más lesz. Mire a stadionhoz értünk, már a Seven nation army is végigment, s a kocsiból kiszállva szinte nem is láttam az arcokat, csak tüzet, tüzet mindenfelé, konkrétan lángoltak az arcok!!
Aztán a Konrkét kezdett jobban, vagy mi maradtunk benn az öltözőben zenét hallgatni, ez még nem tiszta. Mindenestre az első 10-15 perc viszonylagos nyugalomban, némi Konkrét fölénnyel telt el. Pár kapuralövésecske, amelyeket kapusunk konkrét magabiztossággal hárított. Ezt a lagymatagságot irigyelte meg hetesünk, és robbanékonyságát kihasználva egy oldalberúgásnál bravúrosan megelőzte ellenfelét, és konkrétan a kapunkba pattintotta a játékszert. 0-1.
A középkezdést trükkösen háromszor végeztük el, mindenféle labdacserékre hivatkozva. Nem tudom, hogy ez zavarta-e meg ellenfelünket, vagy esetleg tényleg elkezdtünk-e játszani, mindenesetre nagyot változott a játék képe. Az első félidő utolsó 5 percére fölénnyé érett játékintelligenciánk, és átvettük a kezdeményezést. Pofás támadásokat vezettünk, amelyeket rendre lövéssel fejeztünk be, konkrétan a kaput persze ekkor még nem találtuk el. Az első félidő legparádésabb momentumaként a konkrét védekezésből egyszercsak villámgyors kontrába mentünk át, négy a kettő ellen, Laci meghúzta a szélen, majd az érkező Károly elé gurított, aki híres balosát meglendítve készült, hogy kilencről meglövi a meccs gólját, a kapus már szedte ki a hálóból a labdát, és készült a középkezdésre, de a semmiből egyszercsak felbukkant Bálint, és egy bravúros mozdulattal blokkolta a gyilkos bombát......
Persze, ez nem szegte kedvünk, sőt. A második félidőt ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk. A védelemben Laci - Istu - Karesz - Sipos rotálták egymást, sokat járt a labda lábról-lábra. Az ellen meg legrosszabb napjainkra emlékeztető taktikánkat vette elő: elkezdtek folyamatosan ívelgeti, és tették ezt úgy, hogy már a harmadik kísérletnél egyértelmű volt, a kapusuk nem képes jó helyre dobni a labdát, ha meg mégis, csatáraiknak esélyük nincs megszerezni azt. Kapusunknak néhány kifutáson kívül tulajdonképpen semmi dolga nem volt a második játékrészben.
A Konkrét sablonos játékával szemben mi kénytelenek voltunk a kombinatív játékot erőltetni, nehogy a közönség elaludjon. Ezért legtöbbet talán Boti tett, aki a félidő elején akkora kibaszott nagy gólt rakott futtából tízről a jobb felsőbe, hogy én konkrétan majdnem puszit is adtam neki. 1-1. Nem álltunk le, nyomtunk tovább, magabiztosan szűrtük a támadásaikat, vezettük a mieinket, ők meg csak ívelgettek, ívelgettek. Ezt az unalmas szar taktikát kapusunk unta meg legelőbb, és átváltott büntető üzemmódba: szenzációs öklözésével konkrét gólpasszt adott a félpályáról startoló Deszatniknak, aki néhány kényelmes lépés után higgadtan gurított a kapus konkrét lábai között a hálóba. 2-1!
A Konkrét azonban még ettől sem jött lendületbe. Nem használták ki, hogy gyorsabbak, technikásabbak, hanem csak dobálták felfelé a labdát a reménytelen semmibe. Úgyhogy maradt az eredmény, bravúrgyőzelem!!
Magabiztos védekezés (oszlopok nélkül!!), okos sok passzos támadásépítés, gyilkos bombák - ez ellen a Hóbortnak sem lehet ellenszere jövő hétfőn!
Gellért, Karesz, Istu, Bálint, Laci, Boti, Sipos. Jegyezzük fel a neveket, hősök ők!
| 1 | Monster United | 8 | 2 | 1 | 32-18 | 26 |
| 2 | Mellékhatás SC | 8 | 1 | 2 | 26-16 | 25 |
| 3 | Konkrét FC | 7 | 2 | 2 | 35-18 | 23 |
| 4 | Mocskos Csalók | 6 | 1 | 4 | 31-26 | 19 |
| 5 | Coronitas | 6 | 5 | 29-26 | 18 | |
| 6 | Vivamax United | 5 | 6 | 35-32 | 15 | |
| 7 | Elefántteher | 5 | 6 | 33-30 | 15 | |
| 8 | KoRenArt Média | 3 | 4 | 4 | 24-27 | 13 |
| 9 | Plánum 97 FC | 4 | 1 | 6 | 33-40 | 13 |
| 10 | Braunschweig FC | 3 | 2 | 6 | 21-25 | 11 |
| 11 | Hóbort Sport | 2 | 1 | 8 | 24-48 | 7 |
| 12 | Angyal Bandi | 1 | 2 | 8 | 17-34 | 5 |
Nos, ha már végre bejutottam az admin felületre, hát essék szó kedvenceink utolsó, már-már a feledés homályába vesző kalandjáról.
Mint mindig. Mondhatnánk ezt is. Mert mint mindig, most is szenvedtünk a most már nyugodtan mumusnak nevezhető kékek ellen, pedig csupán négyen, vagy öten voltak. Ugyancsak, mint mindig, a szezon végéhez értünk és azért mégis csak beindult a gépezet. De mint NEM mindig, a csapat átlendült a nehézségeken és csak kicsikarta a győzelmet.
Igaza lett Kálmán barátunknak, mert tényleg elfelejtettem még a gólokat is, meg azokat is, akik ott voltak. Na de hát majd a kommentekben kiegészül, szépül-frissül, mondává nemesül, ércül a beszámoló. Megnéztem azért, 6-4-re nyertünk.
Na az biztos, erre viszont emlékszem, hogy komoly szenvedés közepette szeretük meg a 3 pontot, mellyel azért elléptünk a kiesés rémséges, tátongó szégyenétől. A meccs ettől függetlenül végig szoros volt és fej-fej mellett haladt a két csapat. Góljainkra gólokkal válaszoltak, így stabil két gólos előny talán csak a végén egy-két percre alakult ki. Azt hiszem mindenki nagyon megkönnyebbült a végső sípszó hallatán. ha ilyen feltételek mellett kikapunk, az olyan elképzelhetetlen égés lett volna, mintha mondjuk az olaszok kikapnának Szlovákiától, vagy ne'adj Isten ikszelnének Új-Zélanddal. Brrrr...
Befejeztük hát a tavaszi szezont, vár a megérdemelt pihenés, Balaton, eső, hideg, miegymás.
10. helyen várjuk a folytatást, 12. helyet érdemlő rúgott (21), és 4-5. helyet érdemlő kapott (25) góllal. Emlékezzünk meg Berka I-ről is, aki 4 rúgott góllal vezeti házi góllövő listánkat.
Na most búcsúzom, mindenki szedje össze magát!
Nem volt könnyű évadunk, sérülések, külföldre távozók, meg meccset elfelejtők, színházba járók, zöld porcelánok ritkították sorainkat, ehhez képest dicsőséges ellenállást tanúsítottunk. Nem utáltuk meg egymást (... mármint mindenki, ha tudott, jött meccsre), nem hagytuk abba, nem kaptunk nagy zakókat, nem anyáztuk egymást. Ez bizony a körülmények alapján komoly, felnőtt, férfias teljesítmény volt.
Szép volt fiúk, szép volt fiúk!
Pá!
A múlt héten kifogyott krónikásunk tolla, ezért ehelyütt olvasható a múlt hétfői mérkőzés beszámolója. Emellett természetesen az Angyal Bandi elleni mérkőzésen is kint járt kollégánk.
2010.05.31.
Az utolsó tavaszi nap méltóképpen köszöntött bennünket: 60km körüli szél, gyönge esővel fűszerezve. Mindehhez a körülbelül 10 fokos hőmérséklet is társult, így minden adott volt egy újabb fiesztához. Csapatunk ennek megfelelően nagy elánnal támadott. Tetézte a lelkesedést, hogy a mérkőzésen tiszteletét tette a braunschweigi különítmény is. Már Bandi puszta jelenléte is felpezsdített mindenkit, Visi pedig egyenesen a sűrűjébe vetette magát, igazi oroszlánként. Küzdött, labdát szerzett, belépett elkésve, felrúgták, méltatlankodott - teljes értékű játékot mutatott be. Meg is lett az eredménye, a felajzott oroszlánok nem vártak sokat az első harapással. Misi okoslapos passzával Kálmán kézilabda-centereket megszégyenítő módon fordult be védőjéről, és a léc alá bombázott. Végre egy meccs, ahol előnyben focizhattunk. Sokáig ez ment is. A támadójátékunk gyakorlatilag megszűnt, ami érthető volt az egygólos előny birtokában. A második félidőre az ellenfél kezdte megérezni, hogy játéklehetőséget kapott, s tíz perccel a vége előtt a passzív fölényük aktívvá vált: 1-1. Mielőtt még komolyan elkezdhettünk volna összeomleni, Boti kapott nagyon jó helyzetben átadást, és kezdte védőjét is lefutni. Ekkor azonban előrelátóan egy emberként üvöltött rá mindenki exRudira, hogy álljon meg, passzoljon vissza.
Ő azonban gondolt egyet, és a csapatfegyelmit is kockáztatva tüzelt. 2-1, a csapatfegyelmi elmaradt (de azért figyelünk!).
A mérkőzés hajrájában aztán még az ellenfél kapusa próbálta hozzásegíteni támadósorunkat a harmadik gólhoz, a félpályán rosszul fejelgetve. Megkegyelmeztünk, így maradt a sima egygólos győzelem. Nagy játék nem volt, de küzdés és eredmény igen. Zsebben a KoRenArt Media!!! Szép volt fiúk!
2010.06.07.
Huszáros váltással rukkolt elő az időjárás, a hideg eső után ezúttal a napsütéssel és a hőséggel néztek szembe fiaink. Ellenfél Angyal Bandi, a fehér ló. Ők már az idény kezdete előtt jelentkeztek a csapatnál a pofonjukért, az idény alatt pedig bebizonyították, hogy áldozatos munkával bizony még nálunk kevesebb pontot is lehet szerezni. Talán emiatt, talán mert a fejvagyíráson mind a kezdés jogát, mind a térfélválasztást elbuktuk (Gellért nappal szemben védett, kollégája a második félidőben már árnyékban), talán mert hátvédeink megálltak a pályára beguruló másik labda miatt, a bíró pedig nem... nos az okokat ne feszegessük. Egy perc után 0-1, jöhetett a hátrányból focizás, amit sokat gyakoroltunk tavasszal. Meg is lett az eredménye! Pár perccel később Boti mattolta a védelmet és a kapust egyaránt, jelezve, hogy még korai angyalbandit gravírozni az aranyérmekre.
Valahogy azonban ez nem hatott motiválóan a csapatra, továbbra is viszonylag zavartan védekeztünk. Pityi mellett a másik védő posztján erőteljes áramlás volt tapasztalható, ami folyamatos üvöltözéshez, káoszhoz, végül Braunschweig-középkezdéshez vezetett. Angyalbandinál kezezni szabad, így hetest nem lőttünk inkább. A félidő zárómomentumaként Ghyczy "boooooocsbazmeg" Gellért az indítás vagy felszabadítás helyett az őt megtámadó csatár lábáról okosan taccsra mandínerezte a labdát, így 1-2vel fordulhattunk a tavasz harmadik legutolsó félidejére.
A második félidőben érződött mind a feszültség növekedése, mind az odafigyelésé, legalábbis ami a védekezést illeti. Elöl sajnos nem sikerült a sokpasszos iskolajáték. A legdrámaibb jelenet viszont ezen a játéknapon tárult szemünk elé. Az egy dolog, hogy Istut hátulról felaprították, az is, hogy ezután kisebb szóváltásba kezdtek az ellen nagytermetűjével. A könnyeket az csalta a szemekbe, hogy Laci odavetette magát a kiélezett, feszült helyzetben, és a földön fekvő Istu helyett átvette a szót az egymást fegyelmező és foci mibenlétéről oktató vitában. Nem mérlegelte saját egyéni biztonságát, nem húzódott meg a sarokban, hanem életét kockára téve védte meg csapatunk álláspontját. Szerencsére ellenfelünk kevésbé élte meg drámainak a helyzetet, így legnagyobb örömünkre Laci még köztünk van.
A játék szép lassan kezdett ellaposodni, azonban egy Boti-lövést követő védés után kipattanó labdára Misi csapott le elsőként, a helyére visszakapaszkodó kapus mellett közelről a rövidbe passzolt. Újra egál, a becsület helyreállni látszott. Sajnos a hátralevő 5 percben már nem nagyon maradt a csapatok tarsolyában, így a derbi 2-2-es döntetlennel zárult. Újabb Braunschweig-pontszerzés egy fontos alsóházi rangadón, első alkalommal a Braunschweig-labdával.
Hazafelé megfáradt ámde boldog fiaink valóságos ünnepet varázsoltak a csapatbuszba, még egy teljes zenekar is előkerült valahonnan...
Bízunk az egyre jobb folytatásban (jövő héten már csak 7-8 pontot kéne szerezni...)!
CSAK MI!!!
A viharos hétvége csapatunk jó részét elragadta, plusz az asszonyok és lányok is követelték jussukat - így először (és utoljára) fordult elő sárga-kék futtballbirodalmunk életében, hogy kevesebben kellett volna kiállnunk, ráadásul egy mezei (hihi) kapussal. A volna szerencsére volna maradt, mert beugró kapusunk nagyon nem akart beugrani, hanem inkább megkérte a számára ismerősnek tűnő Tamást, aki az előttünk levő meccsen védett (két osztállyal feljebb.....), hogy ugyan álljon már be hozzánk kicsit. Tamás jófej volt, így ismeretlenül is szívesen beállt, és mint kiderült védeni is tud. (Egyetlen komoly hiányossága talán az volt, hogy nem ismerte a bocsbazdmeget, de hát senki nem tökéletes, ugye.) Így csere nélkül ugyan, de legalább teljes létszámban tudtunk felállni, sorainkban Titusszal, aki bár csapatunk alapító tagja, régi motoros, és megbízható labdarúgó, saját bevallása szerint évek óta nem játszott......
Az első gólt én nem is láttam, mert mi jöttünk bedobással a saját térfelünkről, én meg épp a másik kapu előtt kerestem a számomra kijelölt pozíciót, amit meg szerettem volna fogni, úgyhogy csak arra figyeltem fel, hogy Pityi bazdmegol kettőt, Titusz meg szabadkozik........ 0-1. Ezért a bakiért külön kár volt egyébként, mert Tituszunk egyáltalán nem volt megszeppenve, sőt jól és határozottan játszott (bár egy kis szükséges keménység még hiányzott, de az megjön hamar úgyis). A második gólt már láttam, de nem emlékszem rá (0-2), csak arra, hogy nem sokkal később egy kapu előtti kavarodásban valahogy elém került a labda, és a már fekvő kapus mellett az érkező Titusz elé passzoltam, aki korábbi hibáját jóvátéve visszahozta a meccsbe csapatunkat. 1-2. Az ellenfél érezte a nyomást, ezért gyorsan rúgtak még egy gólt, így újfent meccsen kívül helyeztek minket. 1-3. Mi persze rögvest visszakúsztunk a pályára: saját térfelünk közepéről Misi rúgta fel nekem laposan a labdát, annyira jó passz volt, hogy gondoltam már ráfordulok baszki, de aztán láttam, hogy Misi gyorsvonatként robog át a felezővonalon, úgyhogy visszagurítottam neki, és tízről nagyon szépen bekúrta a bal alsóba. 2-3. Eztán még rohamoztunk sokat, én fejeltem egy kapufát, Titusz lőtt egy távolit, amit kitolt a kapus, Pityi is lőtt egy középtávolit, amit kitolt a kapus - szóval megint domináltak az oroszlánerények, ami megint csak ahhoz volt elég, hogy egy góllal szopjunk ki, idén negyedszer.......
Amúgy a körülményekhez képest teljesen jók voltunk, egész jól bírtuk tüdővel (a hideg idő sokat segített), és még lábbal is, jók voltak a feldobott labdák (Tamás feldobó-edzést fog tartani Gellértnek), néha passzolgatni is sikerült, az ellenfél is korrekt volt, és nem mellékesen végigküzdöttük az egész meccset. Úgyhogy semmi mást nem kívánok fiainknak, mint még sok ilyen vereséget!
