Na most az történt, hogy nem voltunk ott. Vagyishogy csak részben. Mer a Gici rossz útvonalat választott és egy gyártelepen kötött ki, Laciéknál gazdasági válság van, a Bálint meg Visontai, mi négyen pedig nehezen találtuk meg a Tescóban a tamponos részleget, úgyhogy mindannyian egyszerre késtünk pont egy félidőnyit. S ha még ez nem lett volna elég, az ellenfél roppant sportszerűen nem érte be a három ponttal és az 5-0-ás gólkülönbséggel, mert ők játszani akartak, hiszen azért jöttek, így hát pikkpakk összeverbuváltak egy ütőképesnek tűnő csapatot a pálya környékén kutyát sétáltató mammerekből, akik természetesen igen lelkesen vették fel a kesztyűt. A ViperRoom így egy félidőn keresztül 60+-os mamákkal csapott össze, akikről elmondhatjuk, hogy fejben nem igazán voltak ott. Mentségükre szóljon, hogy az erős szél rendre kifordította esernyőjüket, így a csepergő eső folyamatosan belepte szemüvegüket, s mindez nem igazán kedvezett játékstílusuknak. A kedvezőtlen körülmények ellenére a nem mellesleg kissé még túlsúlyosnak is mondható alteregóink igen szépen tartották magukat, s tulajdonképpen helyzeteket dolgoztak ki, bár a kaput mondjuk nem találták el. Az ellenfél viszont négyszer igen, úgyhogy 0-4 volt az állás, amikor is mindannyian befutottunk, vagyis inkább cigizve besétáltunk, merthogy nem siettünk, lévén azt hittük, hogy ezt a meccset már buktuk, aztán a pályához érve azt vettük észre, hogy bizony meccs van baszki. Sietve átöltöztünk, és rohantunk a pályára, de sajnos nem voltunk elég gyorsak, s mire leértünk, már 0-5 állt az eredményjelzőn. Szerencsére a mamák már a hallókészülékeiken keresztül vették a levegőt, így nem volt nehéz cserére bírni őket. Kifutottunk hát végre a gyepre, mindannyiunk szemében látszott is az áhitat rendesen. Lelkesedésünk szép lassan tudásbeli fölénnyé is érett, s elkezdtük oktatni az addigra már - lássuk be - kissé unott ellenfelet. Unottságuk nem szegte kedvünket, s ezt hamarosan a mérkőzés legszebb támadásának és góljának kivitelezésével jeleztük is. KisKarcsi szerzett labdát szenzációsan térfelünk közepén, s nagy lendülettel zúdult át a felezővonalon, ahol már Botond várta, s látván hogy KisKarcsi fárad, lecsapott a labdára, s tört tovább ellenfelünk kapuja felé. Szinte már lőni készült, amikor jobb szélen Laci sudár alakját vélte amúgy híresen szűk látómezejébe bekúszni, ki is dobta felé a játékszert, amelyet említett kétdimenziós társunk kapásból (!!) továbbított középre, ahol a kapu elé berobbanó Bálintnak már nem is volt más dolga, mint kegyelmet nem ismerni. A góltól csapatunk még inkább lendületbe jött, az ellenfél pedig szép lassan kezdett összeroppanni a rájuk nehezedő fizikális és mentális és pszichikális nyomástól, de ekkor a köcsög spori lefújta a meccset. Így maradt a ViperRoom számára hízelgő 1-5.
A meccsvégi feltámadás és lendület nem sok jót sejtet jövő hétfőre a Rio de Zsanér számára.....
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
