Eddig úgy tudtam, az oroszlán nem alszik téli álmot.
Most még is erre kell gyanakodnom, hiszen elnézve a Bikáson nyújtott teljesítményt, mintha mégis szunnyadni vágyna...
Az utolsó két mérkőzésen, alapjaiban verhető csapatoktól kaptunk ki úgy, hogy ha csak az ordító helyzetek felét berúgjuk simán nyerünk. Bátortalan, tétova mozgás, védő mögött elbúvó támadók, rossz helyezkedés, emberfogás, eladott labdák, elrontott passzok - mindez úgy, hogy a csapat közben akar, megy, hajt. De nem és nem, nem bazmeg. Nem megy. Ha meg feszülünk sem.
Gyakorlatilag minden ziccert kimarad, ellenben minden ellenrúgás beakad. Feszítő, idegesítő mindez. Hogy a klasszikusokat idézzem: fáj, fáj fáj... Vagy egy másikat: fáj!
Hogy egy még teljesen el sem készült Momentán Orsi szám két sorával éljek: kezdjük újra, kezdjük újra, valahogy a teteje került alulra.
Összességében jól jön a kétheti pihenő a fiúknak, az áldott ünnep csendjében, a karácsonyfa fényébe meredve lehetőség adódik kicsit végiggondolni a hogyan továbbot. És a feszített versenynaptár is enged némi pihenőt.
Jó pihenést fiúk, BKB (aki volt az öltözőben tegnap, az tudja mit jelent ez), egy klasszikussal zárom az évet: "ha nem ütünk megb...szhatjuk mindenki k..rva anyját"!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
