Az FCB-re az orkán erejű szél és a rendkívül idegesítő szállongó apró fehér takony (egyfajta nyárfaanyag) ellenére is sokan voltak kíváncsiak. A zsúfolásig telt lelátón ott állt az Ági, meg hát az Anna, illetve meglepetés tolóerőként jött még Géza és a csillogó szemű Andris (végül is egyszerre három nagybátyja is játszott a csapatban). Hosszúnak és erősnek azonban a mérkőzés előtt csak a szurkolótábor volt mondható, sajnos labdarúgó keretből több alapember is hiányzott. No először is a Gyulavics, bár ő nem játszik, mégse volt ott, noha általában ott szokott. Meg hát már majdnem megint labdarúgó. Na mindegy is, végül is az Istu most annyira nem is lényeges.

Hiányzott ugyanakkor a jobb oldali védőnk, a Mezei, meg a Berka II., mert az meg Írben hesszöl, a Botond, na az meg azt sem tudom éppen merre járt. Volt hát hiányzó, de azért az FCB kerete nem gyenge, maradt a tarsolyban jó pár klasszis. Kezdjük az intelligens játékosokkal, majd térjünk is rá a többiekre, így a két Ladányira, a két Visontaira, az egy és egyetlen Siposra, meg a Bandira. Ez a gárda azért egyátalán nem mondható B-nek (szar vicc: csak FCB-nek). Melegítés közven aztán jött a meglepetés, a friss apuka is megtalálta végre a pályát, mindannyiunk rendkívül nagy örömére megérkezett Berka I., vagyis Attila. Leghátul meg csak a szokásos, a mérce, a léc, a stabil teljesítmény, Ghyczy –akinek ha játszanának a tesói, akkor baz’meg Ghyczy XXXX lenne, akkora családból származik és persze legutolsó (félig meg Visontai, de ezt ha lehet titkolni szereti - csak sajnos állítólag a legjobban –mintegy megszólalásig- ő hasonlít a Visontaiak apjára… na elég már a bulvárból!).

Szóval alapemberek hiányoztak, ezért a csapat, ahogy szokta végre megemberelte magát és mindenki rendkívül fegyelmezetten tette a dolgát. Rendkívül biztossá vált a védekezés, Károly idén először emlékeztetett régi hülyevagyte harcos magára, sokat vállalt, sokat futott jó megoldások, cselek. Mi kell még? Igaz ez azonban a másikra is, a kicsire, a kettőre, meg a Visontai II-re is. Külön kiemelendő Gudlin Bandi, aki nem csak átöltözött, hanem be is állt, szerelt, szelelt, cselelt, cserélt. Idén először összeszedett és fegyelmezett volt a csapat, ej csak az a kutya kondi, az jobb volna (Visontai I. szerint ez a cigi miatt van, én mindenesetre kételkedem - én például soha nem fáradok el).

Sajnos a támadó játék kevéssé ment, a labda felé mozgás a kétladányi(n) kívül nem igazán volt megfigyelhető. Nos hát teljesen pariban voltunk a listavezetővel szemben (ej csak az a kutya kondi) formás támadásokat is vezettünk, néhol több passzal kombinálva. Sipos, mint mindig, jól jankerezett, (és később kéne leírni mert nem itt volt, de az a megtolom és rákúromaligmellé, az nagyon szép volt), de ami feltűnő volt, hogy a szakadt térdű Visontai I. egyre jobban érezte ott elöl magát, több ígéretes megmozdulása is volt.

Komolyan jó volt a csapatban játszani, még akkor is, amikor az Attila beletérdelt egy ártalmatlan és már majdnem megfogott lövésbe, így váratlanul és teljesen meg nem érdemelten vezetni kezdett az ellen. ISTEN HOZOTT ATTIS! - remélem nem a lányodnak ajánlod a szezonban lőtt első gólod - Mondjuk bocsánatot kért, de azért biztos ami biztos pár perccel később úgy fejbe kúrtam, hogy a félpályától – ahol állt – visszapattant hozzám a labda. Még írás közben is röhögök rajta. És biztos, ami sicher immár a második félidőben valaki meg talán hátba rúgta.

A csapat hajtott (ej csak az az a kutya kondi) néhány felejthetetlen megmozduláson túl igazából meddő mezőfölényben, igazi veszély nélkül játszottunk. Néha az ellenfél is hozott fel labdákat, néha –kétszer – kellett is védeni, de igazából ők sem voltak veszélyesek. Meg a védelmünk igazán jó volt. Ezért sajnáltam, hogy a Kárcsi nem lépett oda arra a támadóra kellőképpen aki aztán ki is lőtte a bal alsót szépen. Immáron két nem megérdemelt góllal vezetett az éllovas. A kitartás, a küzdés ezúttal nem vezetett eredményre, gólt nem sikerült szerezni, viszont Visontai II. jóvoltából követve bátyja előző heti példáját sárgát igen, mindjárt kettőt is, tehát már biztos, hogy jövőre is fizethetünk nem baj baz’meg túléljük.  (Mint kiderült, Visi egy hete nem azért állt oda a szögletnél, ahova nem lehetett volna, hogy lassítsa a játékot, hanem mert nem tudta hogy hova kell állni ilyenkor. „Most mi csináljak vele? Állítsam ki?” – kérdezte a bíró mikor másodszor is oda állt, ahol először sárgát kapott. Ezen is röhögök írás közben. Egy biztos, jövő meccs előtt a manager kikérdezi a szabálykönyvet.)