Nem mondhatnánk, hogy a pesti oroszlánbarlang lakóit manapság ne tizedelné meg a balszerencse. Stabil játékosok garmadája hiányzik, sérült, vagy lakik valahol messzi idegenben. Ráadásul a vezetés - alapjában érthető bizakodása folytán - nem vásárol új embereket, így minden meccs előtt óriási szervezés kezdődik, hogy ki ér rá, jön nem jön, miért nem jön, k...va anyád, szóval a szokásos. Ráadásul ha mindenki jelen van, aki nem sérült, akkor is szinte csere nélkül kell végighajtani a 40 perecet.
Fentiek alapján persze nem csoda, ha az alapjaiban megrengetett gárda nehezen talál magára, mégha a Bikáson végül alsóházi (mennyivel jobb, mint a senkiházi) bajnokként vált meg - vélhetően örökre - a szervezőktől és a vetélkedéstől.
A védelem mondhatni a sok csapás ellenére viszonylag stabil, melyet mi sem mutat jobban, hogy volt meccs, amikor mindenki játszott kicsit védőt, és ekkor sem lódult meg a kapott gólok száma. Persze ez érthető, hiszen a Braunschweig védelmében szerepet kapni csak úgy nem lehet, azt ki kell érdemelni, ezért mindenki százszor nagyobb elánnal hajt hátul, mint elöl.
A támadójáték továbbra is kihívásokkal küzködik, bár egyre több elem színesíti az attackokat, az ellen immáron Mezey sporttárs hátát is rettegheti (máááár megint a védelem, itt is). Az összjáték még csiszolásra szorul szó, mi szó.
Mindezek ellenére a 2010. április 19-i találkozó, melyen az élmezőnyhöz tartozó Konkrét FC-vel nézett farkas-, mi több oroszlánszemet a sárga-kék legénység, jelezte, a csapat fejlődik, a sebek forrnak és egyre mutatósabb a játék.
Bár már megszokható volt, az alapemberek - Pityi, Boti, meg a zIstu - hozták, amit szoktak, gerincet tolva a csapat játékába, azonban mindenképpen meg kell említenünk Cserepes és Gudlin bajtársakat, kik egyre markánsabban teszik oda névjegyüket a pályára (ez bazmeg de szar szöveg - bocs).
Misi a kezdeti drukk után néha már a labdát is lekezelte, meg nem rúgta tovább, hanem felnézett meg kombinált is. Halványan cselekre is emlékszem. Bandi ezen már túl van, harcossága, meg akarása viszont egyre észrevehetőbb. Valahol még egy "gyíerünk fiúk" is elhagyta a száját.
Szóval érik a csapat, de nyerni azért nem nyer. Most speciel elég gáz gólok miatt.
Kettő (az első kettő) egyértelműen a kapus rovására írható. A támadásra már nem emlékszem, de rövidre jött meglehetősen közelről a laszti. Fönt. Fej magasságban. Akkor, amikor a hálóőr már elvetődött. Jó nem kellett volna elvetődni, de ha a hosszúba ment volna -persze laposan - óriási bravúr lett volna. Nem lett.
Ezek után kicsit megnyugodott a csapat, és telesprotba illő gólt szerzett Molnár. Remek összjáték - majd valaki leírja hogy volt, mert már nem emlékszem - után. Sajnos az egyenlítés pszichikai erőforrását kiaknázni nem volt lehetőség, mert a Bikás második legjobb teljesítményt nyújtó kapusa - immáron másodszor is elbaszta (ki kell ezt mondani na). Mezey vívott nagy harcot a támadóval, igyekezve azt feltartani, míg kapusunkhoz ér a labda. Még a ritka "jó" is elhangzott a hálóőr szájából, de aztán nem lett jó, az a paraszt kinyúlt Pityi mögül és elpilinckázta a bőrt a tétova kapus mellett, ezzel vetve vissza a magyar németek harci kedvét.
Ezek után még Istu vágott egy csatárt megszégyenítő - de sajnos ön- - gólt, valamint egy "faszom ezt se tudnád direkt" típusú szabadrúgás találat is megjelent az eredményjelzőn.
4-1, ez lett a végeredmény, azonban az oroszlánoknak nagyon nem kell szégyenkeznie. Bár a győzelem íze meglehetősen régen volt a sárga-kék legénység szájában, de az út, amin elindultak jó. Nem biztos, hogy eredményes, de a "jó" sok minden mást is jelenthet.
Hajrá.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
