ahogy anno Gézabá mondotta vala. A meccs előtt már voltak jelek, hogy valami új dolog van kilátásban. De akkor még nem tudtuk…nem is tudhattuk. A vezetőség már korán megérkezett ekkor jelezték is, hogy max. 2 cserével számoljunk. Mint kiderült a „max”on volt a hangsuly,mert Visontai I.nek magányosan kellett leülnie a képzeletbeli kispadra. A kezdő 5ös és Ghyczy Úr ( mert ezen a meccsen Úr volt még hozzá nagy betűs, ha nem kapott volna golt akár azt is mondhatnánk,h ezen a napon nem lehetet túljárni az eszén.) A csapat jó másfél percig a Ladányi I, Ladányi II, Berka III-II, Mezey, Sipos quintet által felvett sün alakzatban védekezett saját félpályán, mikor Mezei rájött hogy sokkal jobban érzi magát hátul….innen fordult is kocka! A sün kidugta fejét !és Kálmán betalált! Egy kipattanó labdára repült rá, mint ifjabb korábban Butragényó és a fekvő kapus felett éles szögből (ha jol emlékszem ballal!) a kapu torkába belsőzött! 1-0, szinte már ismerős rész eredmény, ilyenkor szoktunk visszavenni az idegen szemnek láthatatlan iramból. De szerencsére nem volt időnk rá, hogy a meccs hevében ezen elgondolkozzunk, inkább a térfelünkön labdát szerezve (talán Laci?) egy gyors passzal indította ifjabbik Ladányit, aki egy szép labda átvétellel már a kapu elé is került, mikor felnézett, hogy lőjön, a horizonton megcsillant Janker alakja mint valami délibáb. De nem vakította el fénye,hanem felismerte a legjobb megoldást…. lőtpaszt az ismerős idegen irányába….ÉS …nem sikerült, egy visszafutó hátvéd belelépett a lövésbe… igy megfoszva ékünket a lehetőségtől , hogy végre megtörje a meccsenkénti egy gólos sorozatunkat. De ami nem jöhetett össze a magyar Jankernak azt a hátvéd elintézte,mert a labda a kapuban landolt.
Igen 2-0, visszakocogva a folytott gólöröm után mindenkiben felmerült egy kosza gondolat. Mi lesz ha nyerünk? Még be is baszunk-e meccs után ? Valószinű valami ilyes fajta gondolatai lehettek a védelemnek,mert jött az ébresztő gól, kigurigáztak,mintha biliárd asztalon játszottunk volna, Ghyczy már tehetetlen volt.
Beindultak a cserék mindkét oldalon, egy jó formában lévő Visontai lépett pályára nálunk. Aki nem csak labdát tartott elől amikor kellett, hanem egy gólt érő berugást végzett el, ahol Ladányi II. és az ellen fél kapusa egymást zavarva vetődtek árnyékra. Mégis valamelyikükön a labda kissé irányváltoztatva a kapuba gurult... a biró megadta gólt.
Ezek után a csapat egyre jobban várta félidőt, mintha a fáradtság jelei lehetett volna felfedezni az arcokon. Szerencsére az ellenfél sem birtam jobban a felemésztő iramot, mindkét oldalon adódtak lehetőségek, amelyeket kapus bravúrok követtek igy már nem született több gól az első felvonásban. Hogy érzékeltesem a félidő utolsó 5percében emnnyire "rohangáltak" összevissza játékosaink a pályán, hogy Károlynak fél időben szólni kellett jöjjön át a másik kapuhoz mert térfél csere volt.....
A második félidőre még mindig nem akarták feladni esélyeiket a mocskok, nem hagyták hogy saját játékunkat játszuk. Egyre keményebb harcokat kellett meg vivnunk minden egyes labdáért, és ez addig ment amig durvaságba és anyázásba nem lépett át a dolog. Szerencsére a vezetőség és a csapat résen volt és hatékony sprodiplomáciával sikerült olyan szinten felbasznia spori agyát, hogy sértődötten azt mondta:"jól van mostantól mindent lefújok",ezt a sipján megülő porral kezdte,aztán apró szabálytalanság tünnő szituációkkal folytatta. Mondanom se kell ,hogy mennyire zokon vettük hogy spori szétfújja meccset, főleg mikor a sokadik orditó helyzet után ujra sikerült betalálnunk egy László, Károly, Berka kényszerítő után született meg az a gól amellyel lelkileg is megroppantottuk a már egyre keservesebben küzdő mocskokat. 4-1!
Mesélhetnék még sok szép orditó zicceről és faltról,de már csak egyet szeretnék kiemelni. Mikor Pityi lement pihenni, Károly meg valami felsőbb erők inditatására ugy határozott, hogy ha 3mal megyünk akkor ő is támad (jelzem ekkor Visontainak volt egy két multat és aranykorát idéző szerelése,mivel rajta kívűl csak Kálmán maradt hátul mutatóba ): Szóval Károlynem zavartatta magát elől, baszot hátra jönni. Ekkor Lacival , Visontaival 3an ugráltunk 4 ember között. Kálmán tán épp orrát turta vagy beszélgett az 5. emberükkel, mindenesetre több mindent csinált , mint Károlyunk aki egy forintos labdát kapva az ellenfél térfelén elfektette a kapust majd belerugta labdát és ezt egy elégedett mosollyal sikerült nyugtáznia. Na ekkor meg indult háturól felé a bazmegolás özöne...És Károly észrevéve hogy többieknek hátul nem olyan őszinte a mosolya,mint az övé elkezdet küzdeni és a vezetőség kedvencével sikerült egy újabb golt rúgatnia,a lefujás pillanata elött.5-1! Ez az eredmény valakinek még az öltözöben is új volt ugyanis utolsú percben Berka Úr esze már azon járhatott melyik 80as évekbeli bajnokival hozhatja párhuzamba rangadonkat a sporinak. Hmmm,feltünően sokáig beszélgetett vele......
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
