Ó, azok a bizonyos kötelező győzelmek!
Braunschweig FC – Dr. Zsámfy Botond 3:2
Futballberkekben előszeretettel emlegetik az úgynevezett kötelező győzelmeket. Amikor egy csapat olyan ellenféllel találkozik, amely
1. közvetlenül mögötte van
2. közvetlenül előtte van
vagy csak égetően szükség van minden pontra a bennmaradáshoz, vagy a nemzetközi kupaindulást jelentő helyre odaérni, a dobogóra kerülni, esetleg ha versenyben akarna maradni a bajnoki címért, vagy csak az ősi riválissal játszanak, esetleg vissza kellene vágni egy kupameccsért, a tavalyi kupadöntőért, az edzőért, az alaptalan tippmixelési vádak ellen stb.
De: amikor egy játékos felmegy a pályára, nem győzni akar mindenáron? (Ha nem, ne menjen a pályára.) Ebben az értelemben tehát számára, ott legbelül, a szív tájékán nagyjából, meg fejtől lábfejig kötelező a győzelem. Ha pedig a csapat összes tagja így lép pályára, az egyéni szándékok, lelkületek összeadódnak, akkor logikus azt gondolnunk, sőt mondanunk (a számok, ugye, nem hazudnak), hogy a csapat számára kötelező a győzelem.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a bajnokságban pontot, pontokat, a kupában továbbjutást úgy lehet szerezni, elérni, ha a csapat győz, esetleg döntetlent ér el minél többször, és a lehető legkevesebb alkalommal veszít. Így tehát tulajdonképpen és alapvetően folyamatos a győzelmi kényszer. Mivel azonban ez egybecseng a játékosokban, azaz csapatokban meglévő kötelezőgyőzelem-vággyal, már-már obszcén dolog egy nehezen, adott esetben 3-2-re megnyert úgynevezett nyögvenyelős meccs után azzal kezdeni az értékelést – bár, mint tudjuk, a győzelmet nem kell magyarázni (ld. még: örüljünk a három pontnak, a mérkőzést pedig felejtsük el) –, hogy a kötelező győzelmek a legnehezebbek.
Csapatunk, szerencsére, mentes az ilyes lilagőzös magyarázkodásoktól, helyén tudja kezelni a történteket. Vagyis megnyugodhatunk abban, hogy győztünk, ennek örülünk, aztán majd mindenki elszámol a lelkiismeretével, hogy mennyit is tett a sikerért. Ekképp tudjuk tartani magunkat a másik alapigazsághoz, hogy nem számolgatunk, hanem mindig a következő mérkőzésre készülünk.
És egy kis apró párhuzam a múltból…
Magyarország - Málta 1 : 1,
1989.04.12 Népstadion
Bár a mérkőzés végeredménye döntetlen lett, az akkori magyar labdarúgó válogatottnak meg kellett volna verni, az akkor még inkább játékerőt képviselő máltai válogatottat. Ha megnézzük a csapat névsorát, csupa nagy sztárt láthatunk pl: Détári, Kiprich, Hajszán, Fisher …
"Nagy a nyomás a játékosokon ..."
Íme a magyar válogatott akkori összeállítása és mérkőzés rövid összefoglalója:
Magyarország
Disztl Péter
Kozma István
(75' Kiprich József)
Disztl László
Bognár Zoltán
Keller József
Kovács Ervin
Détári Lajos
Bognár György
Sass János
(46' Fischer Pál)
Boda Imre
Hajszán Gyula
vezetőedző:
Bicskei Bertalan
