Ma reggel a nap is máshogyan sütött, a kávéfőzőből vidámabban csorgott ki a kávé, a buszsofőrök is mosolyogtak, és az egész város boldogan harsogta: tegnap győzött a Braunschweig FC! Históriánk leghosszabb nyeretlenségi sorozatának vetettünk véget - 6 vereség és 2 döntetlen (mindezt csak az újpalotai úti bajnokságra vonatkoztatva, és a tavalyi szezon utolsó két meccsét is ideszámolva) után végre újra zsákba került a három pont! (a múltheti 1-3-ról és az azelőtti 1-1-ről nem készült beszámoló, mert egyrészt szarok voltunk, és nem volt kedvem írni róla, másrészt meg más buzi nem akart írni)
Áldozatunk újfent a Coronitas volt, amely csapat abba megtisztelően szűk elitkörbe tartozik, amelynek tagjai még soha nem győzték le a sárga-kék oroszlánokat. Pedig a Coronitas jó csapat, mégis ellenünk el vannak átkozva. Ezt persze mi örömmel leszarjuk. Mondjuk a meccs nem úgy kezdődött, hogy itt ma braunschweigi gálaelőadást láthat a kerítés túloldalán is szép számban összegyűlt lelkes nézősereg. Eleve épphogy meglettünk kezdésre, plusz az új meccsidőpontoknak köszönhetően nem igazán tudtuk kapusunkat bemelegíteni, úgyhogy egyöntetűen és hallgatólagosan úgy határoztunk, melegítse be őt az ellenfél. Az első 5-6 percben átadtuk a területet a Coronitas-nak, sőt többnyire a labdát is. Már a saját térfelünkön helyzetbe hoztuk őket, de ők ekkor még szintén nem voltak bemelegedve, úgyhogy lövéseik kaput se nagyon találtak, így szegény Ghyczy nem igazán tudott bemelegedni. Az első félidő közepe táján kezdtünk magunkra találni, és egy korszerű kontratámadás végén a vezetést is megszereztük: Botit indította valaki, aki a térfél közepén okosan kitette jobbra a labdát az érkező elém, én meg pattanásból futtomban bebasztam a bal alsóba. 1-0! Első támadás - első kapuralövés --> első gól. A Coronitas ekkor már tudta, hogy ezen az estén megint ők viselik a szopóálarcot. Az első félidőben nem is nagyon tudtak már mit kezdeni (egy ziccerük azért volt, de a gyerek szerintem nyomon követte eddigi pályafutásomat, mert úgy rúgta picsán a labdát, ahogy azt korábban gyakran tőlem láttuk), kapusunknak csak rutinfeladatai voltak (amiket most kivételesen meg is oldott rutinból). Mi viszont okosan feldobáltuk a labdát nekem, amit én többször is jól (vagy rosszul) le tudtam tenni Lacinak és Botinak, de további gól ebben a játékrészben már nem esett.
A második félidőre sem változott különösebben a játék képe: a Coronitas támadgatott, javarészt saját egyéni képességeikben bízva, minimális összjátékkal, mi meg ívelgettünk okosan. Pedig nagyon szemfülesen már az első félidőben kifigyelték, hogy mi ezt játszuk, kiabálták is egymásnak, hogy mi ezt játszuk, de esélyük sem volt levédekezni. És mivel hátrányban voltak, plusz volt három cseréjük, folyamatosan a hatosunkig kitámadtak, így más lehetőségünk nem is nagyon volt. Aztán szép lassan elfáradtunk, plusz mivel a Bálint mostanában a Fontana di Trevibe lógatja a lábát, így vizünk sem volt, úgyhogy még vattát is köptünk, ebből kifolyólag egyre több helyzete lett a Coronitas-nak, amelyeket szerencsére rendre elkúrtak, mert mindegyik a léc alá akarta bebaszni a labdát, ahelyett hogy csak simán bepasszolta volna. Ezt a szerencsétlenkedést elégelte meg Gyulavics, és "faszomba má megmutatom nekik hogyan kell ezt" felkiáltással egy szöglet utáni kavarodásban mintegy 7 méterről ő tényleg bekúrta a léc alá a játékszert. 2-0! Itt a Coronitas padlót fogott, négykézlábra állt, és ökörsütésre jelentkezett. Próbálkoztak még távoli bombákkal, és laposan surranókkal egyaránt, de a mi kapusunkon ezen a meccsen képtelenség volt kifogni - magabiztosan öklözött ki-, rúgott el-, vagy nyelt le minden labdát. Fáradtságunk növekedésével egyenes arányban megszaporodtak faltjaink is, de ezek okos, apró, taktikai szabálytalanságok voltak, ahogy annak idején a nagy Kovácstól tanultuk. Sárga lapot nem is kaptunk egyikért sem, ellenben a kispadon magányosan ücsörgő Gyulavics csak kipofázott magának egyet, úgyhogy mindkét táblázat mindkét végéről elmozdultunk tegnap: nem vagyunk már utolsók a bajnokságban, és nem vagyunk már elsők a fair-play versenyben. Nagy győzelem, szép eredmény, büszkeségtől tagadó mellkasok, SZÉP VOLT FIÚK!!!!
(jövő héten a tavaly óta nagyon megtáltosodó Vivamax farát kéne majd kicsit megtúrni)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
