Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A Hóbort Sport múltheti legyőzése után a szakvezetés (a manager és a csapatpszichológus segítségével) leszűrte a szükséges konzekvenciát, nevezetesen hogy nem olyan szar az, ha félidőben mondjuk megyünk hárommal. Így a Zsámfy ellen is ezzel a taktikával futottunk ki.
Ők persze erről mit sem sejtettek, csak kocogtak ki lazán a pályára, talán kicsit még abban is bízva, hogy visszavágnak a tavaszi vereségükért. Hát nem így lett. Az első félidőben ugyanis csak egy csapat volt a pályán, egy csapat diktálta a ritmust, egy csapat játszotta a focit - s mindez a BFC volt! Ladányi - Sipos - góóól! Sipos - Berka - góóól!! Molnár (megkerülős csel!!) - Sipos - góóól!!! (Igen, jól látható, hogy Sipos minden gólban benne volt, hihetetlen ez a faszi!) Vagyis sima 3-0-lal fordultunk (csakúgy mint egy hete), és előnyünket meg is őriztük a meccs végéig (csakúgy mint egy hete). A második félidőben tulajdonképpen már csak arra figyeltünk, hogy ne fárasszuk magunkat pontos passzokkal, jó helyezkedésekkel, okos mozgásokkal - igen, fejben már a következő heti Paraszt FC (aka Doopla Noola SK) (milyen név má ez?) elleni összecsapáson voltunk. Így megadtuk a lehetőséget Zsámfynak a szépítésre, amit ők ki is használtak. Mondjuk ez csak arra volt jó, hogy szükség legyen még egy Hetes - Balfutó - góóól kombóra. Ezek után még az is belefért, hogy az ellenfél összeszerencsétlenkedje a második gólját is nem sokkal a lefújás előtt. Így 4-2 a vége, magabiztos hazai siker. Ezzel a tabella kilencedik helyére léptünk előre, yeah.
Hozzátartozik még a meccs krónikájához, hogy ez volt Visontaink búcsúmeccse (sallangmentesen és határozottan végezte dolgát, s erejéből még egy kapufára is futotta) , mivel meghatározatlan idejű braunschweigi útra küldtük apacsapatunkhoz, a méltán híres Eintrachthoz. Róla talán egy külön posztban is megemlékezik majd gg, elvégre leginkább az ő tollára való. Mindenesetre itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük sokéves alázattal teli szolgálatát a sárga-kék mezért, s a mellékelt fotót példaképpen állítanám a csapat minden tagja elé, mert a képen egy olyan ember van, aki világéletében utált kapus lenni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.